Üdvözlünk honlapunkon, mely a pöstyéni gyógyfürdőt fellendítő Winterekről szól. Bemutatjuk a családot, a várost és a fürdőt, Benyovszky Mánya Ágnes ifjúsági kisregényéből pedig megismerkedhetsz a fürdőalapító Winter Lajos érdekes életútjával is. Kellemes és tartalmas időtöltést!
A SIK csapata
A Sellyei Ifjúsági Klub (SIK) a Csemadok helyi alapszervezete mellett nagyon fontos szerepet játszott Vágsellye 1989-es rendszerváltozás utáni magyar kulturális életében. Az Alsó-Vág menti városban a második világháborút követően egyre csökkent a magyarok arányszáma, a 2011-es népszámlálás után az összlakosság 14 százaléka vallotta magát magyar nemzetiségűnek.
A SIK elsősorban a magyar ifjúságot integrálta különféle rendezvényekkel. Székhelye a többi vágsellyei magyar szervezettel együtt a vágsellyei Feketeházy János Magyar Házban volt. Szellemi elődjének az 1966-ban alapított helyi Vörösmarty Klub tekinthető, amely számos ismert személyiséget láthatott vendégül (Ratkó József, Utassy József, László Gyula, Püspöki Nagy Péter, Czine Mihály és mások).
A Sellyei Ifjúsági Klub (SIK) által indított projekt fő célja, hogy szélesebb körben ismertté tegye a világhírű pöstyéni fürdőt fellendítő Winter Lajos (1870–1968) életútját. A rendkívül sokoldalú, zsidó származású vállalkozó a helyi fürdőlétesítmények bérlőjeként nagyban hozzájárult Pöstyén várossá fejlődéséhez. Érdemeit a magyar és a szlovák helytörténeti és történelmi munkák, a fürdőélet, az idegenforgalom és a gazdaság történetével kapcsolatos monográfiák rendre felsorolják. A Winter család emlékét Tardoskedd község, Ipolyság és annak városi múzeuma, Pöstyén és a fürdővárosban működő Balneológiai Múzeum is méltóképpen őrzi. Ám mindeddig hiányzott egy olyan, elsősorban az ifjú magyar olvasóközönségnek szánt népszerűsítő munka, mint amilyen Benyovszky Mánya Ágnes Winter Lajosról szóló, Winter-vakáció - Nyári kaland Pöstyénben című kisregénye, amely a SIK gondozásában jelent meg 2021 őszén magyar nyelven, 2022 októberében pedig szlovák nyelvű fordításban is. A történet főhőse egy mai kamaszlány, aki pöstyéni tartózkodása idején fedezi fel a fürdő fejlesztőjének életútját (Winter Lajosét).
A kiadványhoz tartozó információk itt érhetők el: book.winterstory.eu
A kiadvány
elérhetőségéről a
Könyvvásárlás menüpont
alatt tájékozódhatsz.
Az utóbbi években az Alexovics Gábor vezette Sellyei Ifjúsági klub (SIK) nemcsak Vágsellye, hanem a tágabb régió magyar vagy magyar vonatkozású értékeinek a feltárásával is foglalkozik. E törekvése részét képezi, hogy magyarul, a magyar nagyközönség számára is kellőképpen bemutassa a pöstyéni fürdőt alapító és működtető Winter család hagyatékát.
A korábban is elérhető információk összegzésén és magyar nyelvű, egy helyen történő bemutatásán túl értékteremtő munkát is kifejt, hiszen megjelentette Benyovszky Mánya Ágnes Winter Lajosról szóló nyelvű ifjúsági kisregényét magyar és szlovák nyelven, interjút készített a Winter-hagyatékot elsőként feltáró és rendszerező Kubičkáné Kucsera Klára művészettörténéssszel. A strukturált ismeretanyag alapján QR-kódos adattár is készült a Winter családról és Pöstyénről.
Pöstyén (szlovákul Piešťany, németül Bad Püschtin) több mint 27 ezer lakosú fürdőváros Szlovákia nyugati részén, Nagyszombat megyében, a Vág folyó mentén. Járási székhely. Csehszlovákia megalakulásáig a történelmi Magyarország része, Nyitra vármegye Pöstyéni járásának székhelye volt. Régészeti feltárások leletei bizonyítják, hogy ezen a helyen, a Vág ivóvízforrásokhoz közeli, napsütötte hordalékkúpjain őskori mamutvadászok telepedtek le. Elképzelhető, hogy már ők is ismerték az enyhet adó hévforrásokat. Gazdag kultúrájuk egyik legékesebb jele a Moraváni Vénusz néven ismert termékenységszobor.
Azt biztosan tudjuk, hogy a barbár törzsekkel hol kereskedő, hol háborúzó rómaiak előtt sem voltak ismeretlenek az itteni 67 Celsius-fokos, iszapos források. A település legkorábbi írásos említése 1113-ból való: a viszonylag közeli Zoborhegy bencés apátsága által kiadott birtoklevél Pescan néven említi. Egy 1435-ben kelt forrásban már például Pestyénként szerepel, 1689-ben Pöstény, majd az 1863 utáni időszakban Pöstyén a hivatalos magyar neve. Feltételezhető, hogy Pöstyén már legkorábbi, 1113-as első írásos említése előtt is virágzó település volt, és az Árpádok korának minden viszontagsága ellenére is az maradhatott. Nem véletlenül kaparintotta meg ezt is Csák Máté tartományúr, aki az északabbra fekvő Trencsén várából az akkori Felső-Magyarország nagy részét hódoltatta. Halála után a birtok az uralkodóra szállt vissza, majd Nagy Lajos király a 14. században hű emberének, Kont Miklósnak adta. Amikor a Kont família kihalt, II. Lajos királytól a feltörekvő Thurzók kapták meg Pöstyént. Ekkortól egyre több a fürdővel kapcsolatos feljegyzés is. A Thurzókhoz hasonlóan az 1720-tól birtokos Erdődyek is sokat tettek a fürdő fejlesztéséért, például 1820 körül nekik köszönhetően emelték a fürdő céljaira az első, klasszicista stílusú kőépületet, körülötte pedig szép parkot alakítottak ki. Később, 1888-ban a Winter család veszi bérbe a fürdőt, és ezzel új fejezet nyílik Pöstyén életében. A város mai címerében a mankótörőt láthatod, de a pöstyéni pecsétnyomókon sokáig a magyar államot alapító Szent István király szerepelt (a legkorábbi ismert pecsét 1564-ből való). A helyi plébániatemplom védőszentje (patrocíniuma) is Szent István király.
A mankótörő a város egyik legfontosabb jelképe. Olyannyira, hogy Pöstyén címerében is az szerepel. Arra utal, hogy aki az itteni fürdőben kezelteti magát, teljesen felépül, új erőre kap, és már mankóra sem lesz szüksége. Ebben a történetben is nagy szerepe van a fürdőalapító Winter Lajosnak, ugyanis 1894-ben az ő megrendelésére készült ez a jelkép Heyer Arthur budapesti festőművész műhelyében. Az egyre híresebb fürdővel együtt ezt a szimbólumot is egyre többen ismerték meg, kiváltképp azután, hogy 1933-ban a Kolonnád hídnál felállították a szobrát – Kühmayer Róbert pozsonyi szobrászművész alkotását. Amikor 1945-ben Pöstyént várossá nyilvánították, a mankótörő került az új címerbe.
Műemlék Vág-híd Pöstyénben; 1930 és 1933 közt, funkcionalista stílusban épült.
Az alsó részt egy Schwartz nevű svájci szakember tervezte, a felső rész pedig Emil Belluš építész tervei alapján készült.
A leghosszabb fedett híd Szlovákiában. Az üvegrészek díszítését Martin Benka képzőművész alkotta.
A Winter Imre Balneológiai Múzeumot (Balneologické múzeum Imricha Wintera) 1931-ben hozták létre.
A kezdetben helytörténeti intézmény 1996-ban a gyógyfürdőkre és azok történelmére szakosodott.
Gyűjteményéből három épületben kínál ízelítőt: a Fürdőudvarban (Kúpeľná dvorana), az Ivan Krasko Emlékszobában (Pamätná izba Ivana Krasku) és dr. Liska villájában (vila dr. Lisku).
Az intézmény fenntartója a Nagyszombati Önkormányzati Kerület (Nagyszombat megye önkormányzata).
Klasszicista stílusú műemlék épület, tervezője nem ismert.
A régebbi pöstyéni plébániatemplom helyén emelték 1831-ben.
A Szent István megdicsőülését bemutató főoltárkép Ziegler mester műve 1831-ből, a vitrázs üvegablakokat Janko Alexy képzőművész tervezte a második világháborút követően.
A szlovákiai Hadtörténeti Intézet (Vojenský historický ústav) által fenntartott múzeum pöstyéni részlege.
Cím: Žilinská cesta 6545, 921 01 Piešťany
Veterán járművek múzeuma tárlatvezetéssel és interaktív elemekkel. Fenntartója a pöstyéni Veteran Car Club.
Cím: Moravany nad Váhom, Na Výhone 338.
A rómaiakhoz hasonlóan a középkorban és az újkor kezdetén is mesterségesen kialakított gödrökben vettek fürdőt a gyógyulni vágyók. A gallyakkal vagy szalmával bélelt mélyedéseket még 1551-ben is használták, amit egy akkor kiadott útikönyvből tudunk. A 16. század második felében ezeket kezdetlegesebb fürdőházak váltották, ám azokat az errefelé is portyázgató török megsemmisítette. (Az oszmánok egyébként 1530-ban és 1599-ben is rajtaütöttek Pöstyénen, ami minden bizonnyal visszavetette az itteni fürdőélet kibontakozását.) Ugyanakkor Wernher György már 1549-ben elismerőleg ír a helyi gyógyvízről, az orvos Johannes Crato von Krafftheim pedig 1571-ben elsőként elemzi annak gyógyhatásait is. Az első áttörés a Thurzók korábbi, szintén fontos fejlesztései után a birtokos Forgách és Erdődy családoknak köszönhetően következett be. Az Erdődyek vendégeként például itt kúráltatta magát Ludwig van Beethoven. A fürdő első kőépületeit 1813-ban és 1850-ben emelték. Pöstyén történetének modern szakasza a Winterekkel kezdődött 1888 után, és a település rangját jól jelzi, hogy 1916-ban itt találkozott Coburg Ferdinánd bolgár cár II. Vilmos német császárral.
Mivel Pöstyén – például Rajecfürdőhöz (Rajecké Teplice), Stubnyafürdőhöz (Turčianske Teplice) vagy éppen Vihnyéhez (Vyhne) hasonlóan – századok óta a magyarországi elit legkedveltebb felvidéki fürdőhelyei közé tartozott, számos feljegyzés maradt fenn az ottani létesítményekről és üdülésekről. Ezekből szemezgetünk. Vályi András a Magyar Országnak leírása című, 1796 és 1799 közt három kötetben megjelentetett szótárából például megtudhatjuk, hogy a Nyitra megyei mezőváros „földes Urai Gróf Erdődy, és Motesiczky Uraságok, lakosai katolikusok, és másfélék is, fekszik kies helyen, Vág-vizéhez nem meszsze”.
Ugyancsak fontos, hogy ispotálya, azaz – mai szóval – kórháza is van. „Nevezetesíti híres fördője, mellynek külömbféle nyavalyákban hathatós foganattya van; lásd felőle Torkos Jánosnak munkáját, e’ tzím alatt: Schediasma de thermis Pöstiniensibus. Határja jól termő, vagyonnyai jelesek, és külömbfélék, eladásra is van módgyok, első osztálybéli.”
Egy másik, szintén nagyon ismert geográfus, Fényes Elek fél évszázaddal későbbi híradása, az 1847-ben Pesten megjelent kétkötetes Magyarország leirása szerint „Pőstyén (Pistyani, Teplicza)” tót (azaz szlovák) mezőváros „9 mfdnyire Posontól, 5 mfdnyire Nyitrától”, és abban az időben 3266 katolikus, 6 evangélikus és 105 zsidó lakosa van. Katolikus plébániatemplomán kívül bír „az uraságnak csinos nyári mulató kastélyával”. A fő birtokos ez idő tájt gróf Erdődy Józsefné.
Természetesen Fényes munkája a fürdőre is kitér:
„Fél órányira Pőstyéntől épen a Vágh partján fakad ama hires meleg ásványos víz, melly fördésre használtatik; természeti melegsége 48–50 foknyi Reaumur szerint, s olly nagy, hogy benne a tyukot is meglehet koppasztani. Szine nem egészen tiszta; ize, ha meghűl, a közönséges ivó viztől semmit sem különbözik; alkotórészei: csudasó, keserűsó, gypsz, konyhasó, szénsavanyos mész, szénsavanyos keserűföld, kavicsföld, vékony kénköves szesz (spiritus), alkaliföld. Haszna leginkább szembetűnő, a szélütött, vagy más szerencsétlenség által elzsibbadt tagok gyógyitásában, továbbá a szakgatásokban (Rheumatismus) reszketésben, régi sebekben, csipő fájdalomban, s mint némellyek állitják, a szemfájásban is, ellenben az igazi köszvényre nem sokat tehet.”
A javallatok ilyen alapos jellemzésén kívül Fényes Elek a ma már nem létező fürdőlétesítményekről is pontos jellemzést ad:
„Hogy e forrásnak a Vághon tul szemközt lévő hegygyel némi-némi összeköttetése legyen, onnan gyanithatni; mert a forrástól kezdve a Vághon keresztűl egy keskeny vonal soha a legkeményebb télben sem fagy be. Az is különös, hogy a víz melegsége a Vágh vizének áradásával nőttön nő ugy hogy e miatt sokszor fördeni is lehetetlen. Ezen vizet főképen csak fördésre, azaz: külsőképen használják, belsőképen csupán az orvosok javaslatára. – A fördőépület el van osztva kád, – és állófördőre (Gehbad). A kádfördőben 28–22 káddal biró fördő szobák találtatnak, s csővek segedelmével a víz melegségét kiki tetszése szerint mérsékelheti. Az állófördő, hol együtt fördenek, ismét 4 osztályból u. m. urak- közönséges- zsidó- és iszapfördőből (Schlammbad) áll. Ez utolsó legmelegebb s tőszomszédságában van a kutba foglalt forrásnak. A fördővendégek befogadására szolgál egy nagy vendégfogadó. – A vendégfogadó mellett találtatik egy más épület, s ebben vannak: a kávéház, a tánczterem, az ebédlőterem, s az árendás lakhelye. Háta megett ezen épületnek pedig van az újonnan elrendelt sétatér. Egyszóval a pőstyéni fördő, mind hasznos tulajdonságáért, mind a környék szépségéért hazánkban egy a legkedvesebb, s látogatottabb fördők közűl; de egy árnyékos kertben, s más közel levő regényes sétáló helyekben való fogyatkozás sokat lehuz érdeméből.”
Persze, irodalmi művekből is meríthetünk. Megidézi a régvolt fürdővilágot a nyugállományúként Szakolcán (Skalica) élő Gvadányi József generális és irodalmár Pöstényi förödés című, 1787-ben kelt poémája is:
„Vág’ partyán deszkákbúl áll hoszszú épűlet,
Különös kamarák ebbe, ’s jó készűlet,
Semmiben a’ vendég itt meg nem szűkűlhet,
Végezvén fördését, nyoszolyán hevűlhet.
Két köz fördők vannak ez előtt munkálva,
Áll az kerűletek deszkákbúl tsinálva,
Ezekbe bé-űlhet minden szegény, ’s árva
Heverhet fenekén a’ fekete sárba.
Förödik itt Papság, fördik Katonaság,
Városok’ lakosi’, s számos Uraság,
Mossa rűhét zsidó, szennyét a’ czigányság,
Förödik Tóth, Németh, és Magyar Polgárság.”
Mivel a közvetlenül a felszínre törése helyén hasznosított pöstyéni termálvíz erősen radioaktív, elsősorban reumatikus és ízületi megbetegedések gyógyítására javallott. Alkalmas továbbá idegbajok kezelésére és műtéti utókezelésekre is. Van közös fürdője is, de közkedveltek a kádfürdős, iszappakolásos és villanyterápiás procedúrák is. Pöstyén szénsavas fürdővel is várja vendégeit. Aki pedig nem látogat el a kellemes fürdővárosba, az a világ számos részén megvásárolhatja a Vágból nyert gyógyító iszapot.
A pöstyéni Thermia Palace szálló és az ahhoz kapcsolódó Irma fürdő máig azon épületek közé tartozik, amelyek a leginkább meghatározzák a fürdőváros arculatát. Ahhoz, hogy jobban megértsük, miért vállalkozott a Winter család a megépíttetésükre, röviden vázolni kell az előzményeket.
Winterék 1909-ben nagy küzdelmet folytattak azért, hogy továbbra is bérelhessék a fürdőt. Amikor ugyanis az Erdődyekkel kötött 1889-es bérleti szerződés már két évtizede érvényben volt, komoly vetélytárs jelentkezett Rónai Adolf személyében. A budapesti szálló- és kávéháztulajdonos nem nyugodott bele abba, hogy Winter Lajos megszerezte tőle az 1907-re elkészült helyi Grand Hotel Rónait (amelyet a tulajdonosváltás után már Grand Hotel Royalnak neveztek). Nemcsak a luxusszállodát akarta visszakapni, hanem – egy berlini bankárral szövetkezve – a fürdő megvásárlására is terveket szőtt. Rónai négymillió koronás vételi szerződést terjesztett a tulajdonosok, Erdődy Imre és felesége, Irma elé. Azt ígérte, hogy 1909. szeptember 1-jéig kifizeti az összeg felét.
Winternek lépnie kellett. Azzal az ellenjavaslattal állt elő, hogy a Rónai- féle vételár évi négyszázalékos kamatának megfelelő összegre, 160 ezer koronára növeli az éves bérleti díjat, ami a következő 25 esztendőben éppen négymilliós bevételt jelent majd az Erdődyeknek, miközben a tulajdonjoguk is megmarad. Ez tetszett a házaspárnak, csakhogy időközben már szerződést kötöttek a budapesti vállalkozóval.
Winter Lajosnak tehát nem maradt más választása, mint várni: leteszi-e Rónai a kétmilliós „foglalót”. Nem sikerült neki, így az Erdődyek szerződést hosszabbítottak az addigi bérlővel. Winter Lajos pedig a 25 évi bérleti díj első „részleteként” Erdődyék tulajdonába engedte át a Grand Hotel Royalt. Azaz modernebb luxusszálloda nélkül maradt, miközben az 1909. évi szezonban már több mint 13 ezer vendég érkezett Pöstyénbe.
Teljesen egyértelmű volt tehát, hogy a Winter Sándor és Fiai cégnek új hotelt kell emeltetnie. A tervezéssel Hegedűs Ármint bízták meg, aki Lajos diáktársa volt a bécsi műszaki főiskolán. Hegedűs munkatársával, Böhm Henrikkel együtt látott munkának, ám gond akadt az engedélyeztetéssel. Az illetékes bányahivatal ugyanis attól tartott, hogy ha az óriási fürdőszigeti épület mély alapokat kap, azok megzavarhatják a felszín alatti vizek áramlását, azaz a gyógy- és hévízforrások működését is. Kovács Sebestény Aladár (1858–1921), a budapesti Politechnikum professzora javaslatára a szállodát egy 1–1,5 méter vastag vasbeton alapra, a kupolás Irma fürdőt pedig mélyen a földbe eresztett vasbeton oszlopokra építették. Erre az iszap és az egyes vegyi anyagok nagyobb koncentrációja miatt is szükség volt.
Winter merész manőverekkel hitelt szerzett, és a két épület húsz hónap alatt, 1912 tavaszára elkészült. A hatalmas manzárdtetővel fedett Thermia alaprajza egy erősen szétnyíló V betűre emlékeztet. Földszintjén étterem és kávéház, valamint több klubhelyiség is található. Felsőbb szintjein különböző méretű apartmanokat alakítottak ki. A szállodához közvetlenül kapcsolódó Irma fürdő közvetlenül a források egyik ága fölé épült 21 méter átmérőjű kupolával, amely lényegében egy kétrétegű vasbeton héjszerkezet. A gyógymedencés központi kupolacsarnokot U alakú épület övezi folyosóval, öltözőkkel és pihenőhelyekkel.
A Thermia Palace és az Irma fürdő eklektikája – más stílusjegyekkel elegyedő bécsi szecessziós stílusa – növelte a költségeket, de a pompa vonzotta a felsőbb köröket. Az 1912 májusában megnyitott hotel néhány héten belül teljesen megtelt, és amikor színvonalának híre ment, a leggazdagabbak is igyekeztek felkeresni. Járt ott például Coburg Ferdinánd bolgár cár is.
Séta egy tündérpalota körül – a megnyitó kapcsán ezzel a címmel közölt cikket a kor egyik legtekintélyesebb magyar lapja, a Vasárnapi Ujság 1912. május 26-i számában. „Aki megszáll a fejedelmi berendezésű Thermia Palace 200 szobáinak egyikében, az részese a gyógykezelést, jólérzést és szórakozást biztosító minden előnynek – írja a hetilap. – Közvetlenül a szobából fűtött folyosók és liftek segélyével jut a fürdő épületbe, mely 3000 ember befogadására van berendezve. Hatalmas kupolával boltozott medenczéje, melyben az eredeti iszapforrás bugyog, nagyságával épp oly imponáló, mint díszes kiállításával. A több százra rugó kabinok egészen újszerű berendezései végtelenül megkönnyítik a kezelést. Ezekhez csatlakozik a rádium-emanatórium, svéd-torna intézet, villanyos és szénsavas fürdők, Röntgen-kamra, inhalatórium, massage terem, laboratórium, hidegvíz-, nap-, lég- és fényfürdők, szóval mindaz, ami az eredményes gyógyeljáráshoz csak elképzelhető. A szálló társastermei a legnagyobb igényekről gondoskodnak. Külön házizenekar szórakoztatja a bennlakókat, akik szükség esetén szanatóriumi ellátásban részesülnek a bennlakó orvos és külön dietikus konyha révén.”
Az empire stílusú étterem tümpanonjában látható Alfons Muchának (1860–1939) a kései párizsi-prágai szecessziót idéző, Légy áldott, magasztos forrása az egészségnek! című alkotása. Mucha hálából festette és adományozta a Thermia Palace-nak, mert lánya, a festményen is ábrázolt Jaroslava az 1929 és 1932 közti pöstyéni kezeléseinek köszönhetően teljesen felépült betegségéből. Mucha egyébként Pöstyén visszatérő vendégének számított.
A művet 2000-ben úgy lopták el a szállodából, hogy étkészleti késsel kivágták a keretéből. Évekkel később, 2004-ben találták meg: a nedves környezetben, feltekerve elrejtett képet két csehországi férfi éppen egy osztrák gyűjtőnek készült eladni 95 ezer euróért. A nagy műgonddal restaurált festmény ma újra az étterem éke.
A Winterek 1889-től bérelték a pöstyéni fürdőt a tulajdonos Erdődy családtól. Vendégeik száma a céltudatos fejlesztéseknek köszönhetően már 1905-ben meghaladta a kilencezret, tehát a kilencvenes évekbeli kezdetekhez képest majdnem megháromszorozódott. Pöstyén a századfordulótól komolyan versengett Trencséntepliccel. Vonzerejét növelte, hogy – az északabbi fürdőhelyhez képest – Bécshez, Budapesthez és Magyarország központi területeihez is közelebb esett.
A gyors és kecsegtető profit számos vállalkozót csábított Pöstyénbe – villákat építtettek, különféle szolgáltatásokat kínáltak. Winterék nyugodtan fogadták a konkurencia jelentkezését, hiszen mások szállóvendégei is az ő fürdőjüket vették igénybe, azaz a növekvő forgalom nekik is nagyobb hasznot hajtott.
Idővel azonban olyan vetélytárs jelentkezett, aki az egész fürdőt meg akarta kaparintani. Rónai Adolf ismert budapesti szálló- és kávéháztulajdonos évről évre bérelte a Kursalon egy részét. Mivel egyre több nézeteltérése akadt főbérlőivel, azok 1905-ben már nem újítottak vele szerződést. A pöstyéni fellendülésből nagyobb részesedést remélő Rónai erre megvásárolta és elbonttatta a Yull villát, és az 1907-es fürdőszezon kezdetére felépíttette a négyszintes (háromemeletes) Grand Hotel Rónait. Ugyan a Vág árterületén emelték, de magasabb betonalapra, tartófalait pedig külön acélszerkezettel biztosították. A tulajdonos a luxusszálló főhomlokzatára egy mankótörőt ábrázoló domborművet is készíttetett.
Mindez már Winterék számára is komoly kihívást jelentett, hiszen az Adolf Oberländer (1867–1923) bécsi építész tervezte, neobarokk és szecessziós stílusjegyeket ötvöző, erkélyekkel, árkádokkal és teraszokkal gazdagon tagolt szálloda a legpazarabbak közé tartozott az Osztrák–Magyar Monarchiában. A legmódosabb közönséget célozta meg, és egyszerre százhúsz vendéget fogadhatott. A felvonóval, központi fűtéssel, vízvezetékkel, villany- és telefonhálózattal rendelkező épület egy részéből remek kilátás nyílt a Vágra és az annak túlpartján elterülő Fürdőszigetre. Restauration Royal nevű étterme a magyar és a francia konyha ínyencfogásait kínálta. Oberländer kőművesmesterből lett építészmérnökké, és projektjein mindkét képesítését feltüntette. Főként lakóházakat tervezett Bécsben és környékén, de pöstyéni megbízatása szállodatervezőként is elismertté tette. A kivitelező Durvay Antal pozsonyi székhelyű cége volt.
Winter Sándor 1909-ben bekövetkezett halála után fia, Lajos vette át a fürdő igazgatását. Tudta, hogy az akkor már évi több mint 11 ezer fürdővendég utáni haszonból úgy részesedhet a legnagyobb arányban, ha a Rónai-féle szálloda is az övé lesz. Kapóra jött tehát, hogy a beruházása miatt eladósodó budapesti konkurens 1909-től nem tudta fizetni a törlesztőrészleteket. Winter gyorsan kölcsönt vett fel, és kifizette Rónai hitelezőit. Az így megszerzett szálloda neve Grand Hotel Royalra változott.
A pártállami időszakban kétszer is módosult az elnevezés: előbb Grand Hotel Slovan, majd Slovan lett. Amíg nem épült meg a pöstyéni Művészetek Háza (Dom umenia; 1974–1979, Ferdinand Milučký), a Slovan remek akusztikájú rendezvényterme adott helyet a Pöstyéni Zenei Fesztivál hangversenyeinek. A szállót 1985-ben műemlékké nyilvánították, de az 1993- ban megkezdett felújítása megakadt. Egyre romosabban várja, hogy amolyan kísértetházból ismét fényűző hotellé válhasson.
Winter Sándor (1829–1968) az Érsekújvárhoz (Nové Zámky) közeli Tardoskedden (Tvrdošovce) született, majd amikor feleségül vette Katscher trencséni kereskedő Henriett nevű lányát, Ipolyságon, Hont vármegye székhelyén nyitott textilkereskedést. Sokoldalú vállalkozóként idővel mással is foglalkozni kezdett: volt téglagyára, mészégetője és fűrésztelepe. Ő alapította és három évtizeden át vezette is a helyi takarékpénztárt. Winter 1888-ban értesült arról, hogy az Erdődyek új fürdőbérlőt keresnek Pöstyénbe, és hamar 30 évre szóló szerződést kötött velük. Amikor 1909-ben elhunyt, már majdnem két évtizede segítette pöstyéni fejlesztéseit fia, Lajos is, aki Pöstyénbe kerülésekor még a bécsi Műszaki Egyetem hallgatója volt.
Winter Lajos (1870–1968) gyarapította az apai örökséget. Amikor 1890-ben apja mellé szegődött Pöstyénbe, a fürdő fejlesztés volt a fő feladata. Megpróbáltatásai ellenére – Csehszlovákia megalakulása és a későbbi zsidóüldözés, deportálás – töretlen derűlátással, szívósan dolgozott. Modern tervek alapján, neves alkotók bevonásával épült fel a Sándor palota, a Kurhotel, Hotel Thermia Palace, a Napóleon és az Irma fürdő. A Wintereknek köszönhető a fürdősétány és a nyári színház kialakítása is. Benyovszky Mánya Ágnes magyar nyelvű ifjúsági kisregényéből idézünk:
"– ...Winter Lajos elhatározta, hogy egy fényűző szállodát építtet. Volt osztálytársát, a budapesti Hegedűs Ármin építészt bízta meg a tervezéssel, aki akkoriban Böhm Henrikkel dolgozott együtt. Böbének és dédinek, gondolom, ismerősek a nevek, mert élénken bólogatnak. – Winter is aktívan részt vett az előkészületekben. A fürdő körüli állandó gondok és a megfeszített munkatempó miatt azonban idegösszeomlást kapott. Orvosai tanácsára Svájcba ment pihenni, gyógyulni. A nyughatatlan Winter persze ott sem lazított. Felfedezett egy építészeti irodát, amely kimondottan szállodatervezéssel foglalkozott. Ott megmutatta a Hegedűs és Böhm-féle terveket, Svájcban pedig azok alapján kidolgozták a megoldást, hogyan lehet összekapcsolni a szállodát és a gyógyfürdőt. A budapesti építészek aztán ezt használták fel a Thermia Hotel és mellé az Irma fürdő végleges terveinek kidolgozásához. A hatalmas épületegyüttes 1912-re készült el."
Winter Imre 1878. október 10-én született Ipolyságon (Šahy) Winter Sándor és felesége, Katser Henriett negyedik gyermekeként. Akárcsak két bátyja, Lajos és Ferenc, ő is kivette a részét a családi vállalkozásból. Lajossal együtt a pöstyéni fürdő fő fejlesztőjének számított. Feleségével, szül. Szecskay Mariannával két leánygyermekük volt. Pozsonyban halt meg 1943. június 26-án.
Érettségije után egy faipari cég munkatársaként tevékenykedett Fiuméban (Rijeka). Bátyja, Ferenc 1900-ban bekövetkezett halála után édesapja hazarendelte, hogy átvegye a családi cég ipolysági részének a vezetését (az apa Lajossal együtt ekkor már a pöstyéni fürdő ügyeit intézte). Az ipolysági érdekeltségeket Imre legnagyobb igyekezete mellett sem sikerült megmenteni, ezért azokat felszámolták. Az adósságokat fokozatosan törlesztették, Imre pedig szintén Pöstyénbe költözött.
Kezdettől világos volt a feladatköre. A fürdő főbb ügyeit kezelő és a fejlesztéseket felügyelő Lajos mellett Imre elsősorban a vállalkozás könyvviteléért, a fürdő hathatós népszerűsítéséért, a parkok és zöldterületek csinosításáért, a helyi kulturális és fürdőélet fellendítéséért felelt. Híressé tette a sok vendéget vonzó zenei életet, és e hagyományhoz a későbbi város Pöstyéni Zenei Fesztiválja is hű maradt.
Imre tudatosította, hogy a fürdővendégeknek nemcsak kezelésekre, megfelelő szállásra és étkezésre van szükségük, hanem a szórakozás és a kikapcsolódás különféle lehetőségeit is biztosítani kell. Fellendítette a pöstyéni sportéletet: golf- és futballpályát építtetett, több teniszpályát alakíttatott ki. Kezdeményezésére nyárfasort ültettek az Éva strandfürdő közelében. Tavat hoztak létre ki Victoria cruisiana tavirózsákkal. Érdeme, hogy a Fürdőszigeten egy kisebb állatkert is létesült, a Vág bal partján lévő Vöröstoronyhoz pedig szerpentines sétány vezetett.
A Winterek jól tudtak élni a modern kor kínálta propagandalehetőségekkel. Imre rendszeresen gondoskodott arról, hogy Pöstyénről hatékony hirdetések, cikkek jelenjenek meg. A mankótörőt – mint a pöstyéni fürdő legismertebb jelképét – a lehető legtöbb helyen megjeleníttette. Részben ő intézte, hogy 1933-ban felállítsák a pozsonyi származású Kühmayer Róbert szobrászművész Mankótörő című szobrát. Ez olyannyira fontos szimbóluma lett Pöstyénnek, hogy Pöstyén 1945-ös várossá nyilvánításakor a település új címerébe is belekerült.)
Winter Imrének köszönhetően a nemzetközi orvostársadalmat, az egészségügy és -biztosítás illetékeseit gyorsan és több nyelven is tájékoztatták a legújabb pöstyéni gyógyászati eredményekről. Ha kellett, előadásokat tartott a többi közt Budapesten, Bécsben vagy Londonban. Mindezt könnyedén megtehette, hiszen hét nyelven beszélt.
A két világháború közt többedmagával – köztük a fürdő ügyvezetőjével, Václav Vlkkel közösen – megalapította a Pöstyéni Múzeumi Társaságot, amely 1928-ban létrehozta a Pöstyéni Múzeumot. Ezt 1951-ben Járási Múzeummá nevezték át, 1963-tól pedig a hajdani fürdőéletet is bemutató Balneológiai Múzeum. A Kursalon épületében működő intézmény méltó módon idézi meg nemcsak a pöstyéni Winter-korszakot, hanem a múzeumalapító munkásságát is. Az épület falán 1993-ban, halála 50. évfordulója alkalmából leplezték le Winter Imre szlovák nyelvű emléktábláját (Marián Pekár helyi kerámiaművész alkotását).
A Winter utca 19-es szám alatt álló Zöldfa Szálló (Hotel/Pension Grüner Baum) a pöstyéni városközpont patinás épülete, amely egykor a Winter család otthonául szolgált. A fürdő fejlesztése szempontjából kedvezőtlenebb időszakban, 1903-ban jött létre két korábbi épület összevonásával. Az átalakítást Hegedűs Ármin és Böhm Henrik elképzelései szerint hajtották végre (1911–1912-ben az építészpáros tervei alapján emelték a fürdőszigeti Thermal Palace szállodát és az ahhoz kapcsolódó Irma fürdőt is).
Bár a pöstyéni fürdővendégek száma a 19 század végén is folyamatosan növekedett (1899-ben már meghaladta a hatezret), az 1900 és 1903 közti gazdasági válság a Winter Sándor és Fiai céget óvatosságra intette. Annál is inkább, mert Sándor legidősebb fia, az ipolysági vállalkozásokat vezető Ferenc 1900-ban meghalt. Winterék Fiuméból gyorsan hazarendelték legfiatalabb fiukat, Imrét, hogy átvegye az ipolysági ügyek intézését, de az ottani érdekeltségeket rövid időn belül fel kellett számolni. Winter Lajosnak sikerült elérnie, hogy a tartozásokat törlesztőrészletekkel rendezhessék.
Mintha mindez nem lett volna elég, a pöstyéni fürdőt újabb csapás is érte: 1903-ban a megáradt Vág elsodorta a jobb parti Teplicet (a mai Pöstyén központját) a Fürdőszigettel és a folyó túloldalával összekötő fahidat, amit újjal kellett pótolni.
Winter Lajos 1902-ben feleségül vette Ferenc özvegyét, Leonát. Egyszerre volt kénytelen helytállni vállalkozóként és nős emberként. Az akkori Teplic főútjának számító Ferenc József utcában megvásárolt két 19. századi vendéglátóhelyet (a Strucchoz és a Dromedárhoz címzetteket). Úgy építtette át azokat, hogy közös kontyolt nyeregtető, cseréptető és stukkódíszes főhomlokzat alá kerüljenek. Külön-külön lakosztályt alakíttatott ki a szüleinek és a saját családjának, de 30 vendégszoba is helyet kapott a csinos ingatlanban. Főfala erkély feletti részére felkerültek a máig látható feliratok (Grand Hotel és Pension).
A Zöldfa Szálló főhomlokzatán 1990. november 1-jén Winter Lajos emléktáblát avattak (Ladislav Ľudovít Pollák szobrászművész alkotása), és 1991 január 1-jétől az utca is a fürdőfejlesztő nevét viseli (a pártállami időszakban Pavlov utca volt).
Michalská bašta 4
Nové Zámky
94001
Tržničné námestie 4810 (Trend
épület)
P.O.Box 141
945 05 Komárno
Hlavná 918/2 (OD Univerzál)
924 01 Galanta
Dolná 524/1 (a (Tropicana
cukrászda
mellett)
épület)
927 01 Šaľa
Hlavná 62 (a postával szemben)
931 01 Šamorín
Vámbéry Ármin tér 14/55
929 01 Dunajská Streda
ul. Janka Kráľa 46/27
936 01 Šahy
ul. Jókaiho 25
945 01 Komárno
Hlavná 13
94301 Štúrovo
